Valami baj van velem

Hangzik a mondat a fejemben, de nem értem miért és hogyan. Egyszerűen csak úgy érzem néha nem is evilági vagyok, nem férek bele a dobozba vagy csak túlgondolok mindent. 

 

Túlbonyolítod a dolgokat, bolhából elefántot csinálsz! – ezt aminap Marci (a barátom) szájából hallottam 10 év alatt először. Talán Ő az egyetlen, akit ezért nem csapnék arcon, pedig nem tőle hallom ezt először. Ami azt illeti, szinte minden pasim legalább egyszer elmondta, ha nem is így, hasonlóképpen, de a lényeg mindig ez volt.

Próbálom a gondolataimat egy egyszerű, szépséges, virággal teli mezőre helyezni és csak lebegni. De akkor meg megkapom, hogy “Rózsaszín ködben élek!” “Fogalmuk sincs, hogy valaha meg fognak-e tudni érteni!” vagy éppen “Nem akarok soha felnőni, pedig már ideje lenne, mert az élet ennél sokkal kegyetlenebb.” Lehet, de nem velem. Világ életemben betartottam a szabályokat, meg akartam felelni, jó kislány akartam lenni és az első alkalommal, amikor végre magamra gondoltam azt mondták: “Ez bűn! Ezért pokolra jutunk!” sőőőőt a “Bukott angyal” kifejezés is sokszor talált már meg különböző helyzetekben.

Egy dolgot szűrtem le ebből: Az emberek tudják, hogy végülis nem akarok én rosszat senkinek, de mégsem értenek, ezért én az egyszerű gondolkodású egyének olvasatában “bukott” vagyok, vagy legalábbis furcsa. Egy furcsa lány, aki meseszép, durva szexuális kisugárzással rendelkezik és minden pasi álma mindaddig, amíg rá nem jönnek mennyire bonyolult. 

A volt pasim Kanadában (vagyis mostmár Michiganben) jön Budapestre nyaralni. – mondtam Moad bácsinak, mintha őt ez pont érdekelné.
– Igen?! El akarod hozni a Habibibe? – lehet mégis értette miért mondtam.
-Szeretném, de még képlékeny a dolog. Tőle is függ. De ha elhozom és bemutatom, légyszíves ne mondj olyanokat rólam, hogy ez a lány bolond, még akkor sem, ha jó értelemben mondod.
-Dehogy mondom, nem mondok én neki semmit! 
-Akkor jó. Libanoni, szóval jól el tudnál vele beszélgetni, amit én nem értek. – Moad meg se hallotta, nincs reakció – Fingom sincs, hogy miért jön ide. Vagyis lehet, hogy pont miattam. A hátam közepére sem kívánom, hogy találkozzak vele.
Akkor miért találkozol vele? – igazán egyszerű és teljesen jogos, logikus kérdés, amit csak egy pasi kérdezhet.
-Mert apámmal ellentétben ő legalább törődött velem és mindig számíthattam rá.
-Az arab pasik ilyenek. 
– Igen, akkor ezek szerint a magyarok meg olyanok, mint apa. – ebben azért volt némi irónia – Ráadásul ha itt van és nem szakítok rá időt, képes és megharagszik rám egy életre. Tényleg nem érdemli meg. Az utolsó estémen szétpasiztam magam és rájött. Miközben én részegen aludtam mellette, ő belenézett a telefonomba. Egyébként nem is értettem minek jött aznap este értem, hiszen már egy hete fasírtban voltunk és azt gondoltam még csak el sem akar köszönni. Annak ellenére, hogy rájött mit tettem, időben felébresztett, hazavitt, még akkor is gondoskodott rólam, aztán felültem a repülőre és két évig nem hallottam róla semmit, mert nem állt velem szóba. Legalább ezerszer kértem bocsánatot…annyira jól sikerült, hogy most itt tartunk: eljön meglátogatni a világ másik végéről.
-Na látod, az arab pasik ilyenek. – na persze. Ezt már hallottuk egyszer. Moad talán ilyen, ezért is jó barátom, de hogy a többi?! Azzal már vitatkoznék, csak pont nem vele fogok, mert nem akarom megbántani.

Roland jön Budapestre. Az a Roland, aki azt mondta anno, hogy ússzak az árral. Megfogadtam a tanácsát és olyan jól sikerült, hogy ügyesen át is estem a ló túloldalára. Azóta is keservesen küzdök a visszamászással, most éppen valahol a ló hátának a közepén billegek ide-oda és nem tudom melyik irányba fogok lepottyanni.

Rolandnak egyébként azóta sem volt komoly kapcsolata. Ha jól számolok 38 éves és az elmúlt 5 évben nem láttam mellette nőt. Magamon kivül persze, de azt sem mutogattam sűrűn. A Kanadában megismert srácok közül csak az ikreknek van azóta komoly kapcsolata. A többi valószínűleg annyira defektes, hogy a piros hó hamarabb fog leesni, mint nekik egy komoly kapcsolat. Azóta meg már láttam annyi félét, mégsem értem a mai napig őket, ahogy néha magamat sem. Lehet pont ez vonzott hozzájuk. A tükör, amit mutatnak nekem, rólam.

Lipton bácsi a másik Habibiben van? – kérdeztem később Moadot, miközben sétáltunk a Deákra.
Ő most Mexikóban van. Terhes a felesége, tudtad? – csak jó embert kell kérdezni és máris árad az infó.
Azta! Neeeem! Ez nagyon király! Végre már!őszintén örültem nekiEnnyi idősen ideje volt már! – jegyeztem meg szintén őszintén. Úgy látszik 50 éves korára komolyodik meg egy férfi. Igazán ijesztő kilátások. 

Ma reggel pont összefutottam vele a kondiban. Odaléptem hozzá és halkan megkérdeztem, hogy jól hallottam-e a híreket? A “Gratulálok!” is elhagyta a számat, de azt már meg sem hallotta, közbevágott:
– Should you say Congratulations or I’m sorry?! – kérdezi vigyorogva. Nem tudom ilyenkor miért vált nyelvet. Ennek a magyar-angol közötti cikázásnak biztosan van valami oka. Pl. én is magyarul tudok jobban beszólni. Úgy látszik ő meg angolul. 

Elképedtem és egy pillanatra biztosan nagyon hülye fejet vágtam.
-Hogy?! – kezdtem halkan – No! Congratulations! Really! – mondtam immár fagyott vigyorral az arcomon.
Köszönöm szépen! – megint magyar.
-With all my heart! – tettem hozzá nagy gesztikulálásokkal! Ennél jobban nem tudtam nyomatékosítani, hogy őszintén, teljes szívemből örülök annak, hogy apa lesz. Nem hittem el, hogy ő komolyan azt gondolja, hogy én kesergek amiatt, mert ő már elkelt. Biztosan a szexuális elszólásaim miatt, amit azért tolok, hogy zavarba hozzam és semmilyen módon nem veszem őket komolyan. Ha pedig ők (mármint a pasik, akikhez közöm volt) sem vettek soha igazán komolyan, vagy gondolták, hogy én komolyan gondolom őket, miért ilyenkor gondolják, hogy számítana ez az egész. Lekerültek a húspiacról, én pedig őszintén örülök annak, ha ők tényleg boldogok. Nem baj, ha nem velem. Csak legyenek boldogok!

A Kisfiú például hízott 40 kilót és eljegyezte a barátnőjét 22 évesen. Két év után most beszéltem vele először és meglep mennyivel másabb így kommunikálni vele, hogy már egyikünk sem akar semmit. (Vagyis én biztosan nem.) A Szépfiú, mint rájöttem, valószínűleg a bimbózó új kapcsolata miatt törölt és meg mert gondolom idegesítették a sikereim. Teljesen rendben van, ha az útjaink és a személyiségeink ellentétes irányba mozognak az idő elteltével. A Kisfiú például ennyi idő után meg is mondta, hogy már nem igazán ismer engem, hisz sokat változtam az évek alatt. Néha meglep a bölcsessége, pont tőle nem várnám.

Végignézek a palettán és nem az készít ki, hogy ki kivel van, házas-e vagy gyerekes, hanem az, hogy mennyire gyorsan telik az idő. 29 leszek a jövő hónapban és Lipton bácsihoz hasonló gyorsasággal kötelezem el magam. Elég siralmasak a kilátásaim. Közben mindenkitől azt hallom, hogy le fogok maradni valamiről, amit ők utólagos bevallásuk szerint nem tartanak éppen annyira jónak (gyereknevelés, házasság, család management) de engem ezerrel kergetnek bele a társadalmi elvárásokba, mintha nekem kötelezően ugyanazt az utat kellene járnom. Ha szopok, szopj te is, de nem az élvezetes módon! Köszi.

Mellesleg, köszönöm, jól vagyok, leszámítva, hogy kergetnek valamerre, de még nekem sem világos, hogy egyébként merre mennék szívesen! Az életem sínen, a karrierem ível, a párkapcsolatom kiegyensúlyozott, persze súrlódások és stressz helyzetek mindig vannak, de unalmas lenne nélkülük. Örülök az exeim boldogságának, magamnak, a mindennapjaimnak és köszönöm, de nem vágyom még családra. Még magamat sem találtam meg igazán. Lehet, hogy ketyeg a biológiai óra, lehet, hogy 35 évesen már belépek a változó korba és buktam a család projektet (valljuk be, ez elég abszurd) de én így is köszönöm, nagyon jól vagyok! Nem mellesleg, kutatások bizonyítják, hogy az emberi egyed nőstényei azért válnak korábban nemzőképtelenné, mint más fajok nőstényei, mert nálunk kitolódik a gyereknevelés és az idősebb nőstények több ezer év gyakorlat által az utódok nevelésének a segítésére vannak kalibrálva, amolyan plusz segítő az anya számára. Magyarul a nagyik evoluciós sémák miatt nem tudnak már szülni, mert ezzel veszélyeztetnék a már meglévő utódokat, hiszen akkor a nagyinak más dolga lenne és nem anyukának segítene be. Nálunk a gyerek nem áll fel és szaladgál a születése után pár pillanattal, mint egy kiscsikó és nem is lesz 21 naposan ivarérett, mint egy patkány. A nagyik evolúciós szerepe tehát, hogy besegítsen anyának a fajfenntartásban, erősíti ezáltal a fennmaradást. Ez az utóbbi időben kezdett el csak változni, ezért ha még most nem is, biztos vagyok benne, hogy pár generáció múlva a menopauza nem 50 évesen, hanem sokkal később fog beállni, így megéri a mindennapos kínlódást a saját generációmnak ebben az old school társadalomban, mert legalább tudom, hogy az ükunokáinknak ezzel már nem lesz gondja.

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük