Nem létezik. Higyjétek el nekem, én elég sokáig kerestem és visszataláltam ahhoz, aki végig ott integetett a szemem előtt, csak nem akartam észrevenni, mert önszívatás nélkül túl értékelhetetlen lett volna.

-Nekem egy olyan pasi kell, aki olyan, mint én vagyok, csak fiúban! Nézz rám, szép arccal is lehet értelmes és értékes az ember, erre én vagyok az élő példa.- fényeztem magam, és most viccet félretéve, komolyan gondoltam.

-Ha hiszel benne, akkor tényleg van, csak meg kell keresni! – bíztatott Niki, aki mindig ott volt mellettem a keresés alatti hosszú úton.

-Keresem én, de nem találom!

Kerestem a p.csát! Vártam, hogy az ölembe hulljon, miközben biztonsági játékot játszottam és gondosan ügyeltem arra, hogy akit választok, az még véletlenül se legyen elérhető: legyen Kanada előtt, Kanada közben. Esetleg legyen a főnököm, egy tőlem sokkal fiatalabb vagy sokkal idősebb. Legyen olyan, aki nem érdekel vagy olyan, akiért meghalok, de túl messze van és egy manipulatív nőfaló. Összességében legyen bármilyen, csak engem ne szeressen, mert nekem nincs időm ilyenekre! Közben meg majd meghaltam azért az intimitásért, ami ezzel jár…hatott volna, ha lett volna, mert ugyan egyikünk sem tudta vagy akarta ezt úgy elmélyíteni.

Könyveket olvastam, tanulmányoztam magam és a férfiakat. Terápiára, coachingra jártam, folyton erről kérdezgettem a fiú ismerőseimet, mintha Pandora szelencéjét kerestem volna, ami majd rámutat minden megoldásra.
“- Ugyan mondd már meg, miért szar le, ha eddig meg imádott?
 – Ugyan mondd már meg, hogy tud valaki ennyire szívtelen lenni?
 – …. miért húzgál folyton, csak hagyjon békén!
 – ….. miért nem ír vissza, ennyire azért nem bánthattam meg?!
 -…..miért nem ír vissza, komolyan ennyit jelentett ez az egész neki?
-…..miért jön vissza hozzám, miközben barátnője van?!
 – …. miért teszünk úgy, mintha nem is ismernénk egymást és ez az egész meg sem történt volna?! Ez teljesen megöli a lelkem, én nem akarom ezt!”

Pedig akartam. Ez éltetett. Unatkoztam, vagy nem tudom. Féltem, hogy elillan felettem az élet és én nem is csináltam semmit, amiről lehetne majd mesélni. Kellett a fájdalom, nagyobb függője voltam, mint a reggeli kávénak és kellett a mondvacsinált intimitás, mint másoknak a pornó, mert full egyedül éreztem magam. Féltem, hogy ha átlag hétköznapokat élek, akkor megelégszem valami középszerűvel és onnan már csak lefelé vezet az út. Voltak persze olyan időszakok is, amikor annyira lélekölő környezetben éltem, hogy kellett valaki, aki szeretetet ad, különben felakasztom magam vagy drog- és péniszfüggő leszek.

Így, évek elteltével, miután megedződtem, párszor hasra estem, felálltam, végül megnyugodtam és összeszedtem magam, sokkal tudatosabban és szikla szilárd önbizalommal szelektálok embereket, barátokat és persze…a pasikat.

Nyár elején elmentünk a régi Maris társasággal egy iszogatós-beszélgetős estére a Gozsdu udvarba. Aznap este megállapítottam, hogy ha bókokra vagy egy kis udvarlásra van szükségem, akkor csak végig kell sétálnom talpig pirosban péntek este a Kazinczy utcán.

-Áó, olyan szép vagy, egész este le sem szállnék rólad! – ezen nevetnem kellett. Udvariasan megköszöntem, mert ez volt a legviccesebb bók, amit életemben hallottam és becsültem a bátorságát. Még nem született meg az a férfi, aki ezt tényleg bírná és nem csak a szája jár, bár próbálkozni lehet, bókolni meg pláne.
A Mari a budapesti Marriottot jelenti, egy ötcsillagos szálloda, ahol kicsivel több, mint egy évet dolgoztam Kanada után. Pár videómban már meséltem Nektek róla, de a teljes sztorit a könyvemben fogjátok majd hallani. A társaság, aki ott összekovácsolódott, nagyon sokat tett hozzá a fejlődésemhez, mert nem csak elfogadtak úgy, ahogy vagyok, de motiváltak, szerettek és útat mutattak nekem a puszta létezésükkel. Nagyon szeretem őket.

A társaság tagja Lipton bácsi is, akiről már meséltem Nektek, a kapcsolatunk (pusztán baráti) sosem volt egyszerű vagy egyértelmű. Az utóbbi időben Lipton bácsi sokszor kimutatta, hogy, mint ember, igenis törődik velem. Mindig írt, hogy büszke rám bármit értem el, amikor pedig kiderült, hogy autoimmun betegségem van, írt egy nagyon szép levelet, szóval mindenféle kommunikációs szakadék ellenére, amit az okoz, hogy ő férfi én pedig nőből vagyok, nagyon jól kijövünk és én felnézek rá. Odahívta az egyik barátját, aki csak azért volt “jófej”, mert Lipton bácsi barátja, különben meg nem az én világom.

Lipton bácsi mellém ült, a haverja, hívjuk Aladárnak pedig mellé, pont körben ültünk, szóval mindenki belátható és hallható távolságból tudott beszélgetni egymással. Aladár egy alacsonyabb, egyáltalán nem jól kinéző elég pénzes pasas, aki azt mondja magáról, hogy ennek és ennek a tulaja, közben meg, mint kiderült, nem ő a tulaja, hanem az apja, szóval mondhatni: gazdag családból származó valaki, aki az apja státuszával vág fel. Ám legyen. Hamar rájöttem, hogy ezzel a státuszzal a tyúkagyú, dekoratív aranyásókat nagyon ügyesen és előszeretettel kefélgeti, a csajok ugyanis biztos nem rá, hanem a státuszára gerjednek.

–Ez az ember nagyon gáz, nézd meg az Instagramját, tele van selfiekkel az oldala. – cukkolja Lipton bácsi Aladárt.
–Mondja ezt a botox király! – egész barátságosan tudják oltogatni egymást. Hamar rájöttem, hogy Lipton bácsi szó szerint rá akart lökni erre a jószelleműre, akinek bár jó humora volt és voltak kellemes megszólalásai, utólag elnézve nem egy szimpatikus fickó. Lipton bácsi szándékát pedig betudtam némi félelemnek és általánosításnak. Gyorsan lepasszol, nehogy ő legyen a kiszemelt és azért teszi, mert pár éve még elég szélhámos voltam, neki közben felesége lett, nekem meg egy Marcim és némi eszem.

-Ezt nézd, ő most az aktuális, nagyon szép csaj nagy dudákkal és tökéletes testtel, uhh…– mutatja az Instasztorit Lipton bácsinak, tudván, hogy erre én is kiváncsi leszek. Odahajoltam, megnéztem és a látványban valóban semmilyen kifogást nem találtam, de az értelem sütött azokról a lányokról. Nos hamar lejött az is, hogy miért az apjával kérkedik és körvonalazódott az a női réteg is, akikre “bukik”. Biztosan valamilyen üzleti érdek fűzi Liptonhoz, mert kizárt, hogy ezek barátok legyenek. Nem is egy értékrend.

Az este telt-múlt, már Lipton bácsi is hazament, az eső esni kezdett így beljebb húzódtunk és Aladár mellém ült.
–Ne add elő nekem ezt a jókislány dumát, én ezt nem veszem be! – nem tudom mi lehet a homlokomra írva, hogy mindenki ezzel jön.
-Nem előadás, én tényleg jókislány lettem, van barátom és nem érdekel többé a csapongó élet! Vannak időszakok, amiket megélsz és kinövöd őket, mert változol és más lesz a priorítás. Engem már sokkal komolyabb dolgok érdeklnek.
-Na perszeee!! Ne mondd, hogy nem csalnád meg a barátodat, ha lenne valaki, akiről biztosan tudnád, hogy soha nem alakul ki köztetek érzelem és 100% biztosan nem forgatná fel az életed?
-Dehogynem!
-Tényleg?! – néz rám nagy szemekkel meglepődve. Erre nem számított.- Na látod! Akkor meg ne add itt elő az ártatlant!
– Nem adom, ha úgy lenne, megtenném, mert nem vagyok senkihez hozzáláncolva, de az intimitás nem az a dolog, amiből az ember hatások vagy érzelmek nélkül ki tud lépni. Ismerem magam, pont erre volt jó az a sok önszivatás és önámítás arról, hogy lehet csak úgy szexelgetni érzelmek nélkül! Én érzékeny vagyok, szerelmes típus, ha valakivel eljutok odáig, hogy hozzám ér, azt nem csak fizikailag engedem be, hanem lelkileg is. Ez az ideális szexkapcsolat, amiről te beszélsz nem létezik, ilyen nincs. Ha véletlenül összejött egyszer-kétszer pedig értelme sem volt, mert közel sem volt olyan jó, mint amire vágytam. Tudom, hogy sok ember nem olyan mint én és valakinek ez simán megy, de nekem nem! Megtanultam, megismertem magam, pont ezért nem érdekel már.
– Ne mondd már, ne add itt nekem elő az ártatlant. Kizárt dolog. Itt most arról van szó pont, hogy nem forgatja fel az életed és nem tudna róla a barátod sem.

Értem a célzást fiam és egy hatalmas gyökér vagy. Ahogy ott ültem és beszélt hozzám rájöttem, hogy az elmúlt években, amikor soha nem álltam ki semmi mellett és nem voltam meggyőződve magamról és a világról, vagy amikor hagytam magam befolyásolni, mindig az ilyenek próbálkoztak be. Rést találnak a pajzson és jönnek. Hatalmas mákom volt, hogy a jó Isten elég sok ésszel és egy jó családdal áldott meg, különben sok manipulatív gyenge embernek bedőltem volna. Ott volt például a csaj, aki arra akart felhasználni, hogy elvigyem a cégében a balhét, ha rászáll az adóhatóság. Vagy ott volt az a pakisztáni gyökér, aki azért akart velem dolgozni, mert azt gondolta a pénzével engem is megvehet és magához köthet, ha én vagyok nap, mint nap a csicskása. Amikor ezt közölte, Marci rám várt a Kálvinon és nekem ki kellett kapcsolni az étteremben a telefonom. Amikor meguntam, megmondtam neki, hogy egy csicska és eltűntem.

A legnagyobb pofon azonban egy gyönyörű pasi volt, aki végül felébresztett ebből, mielőtt még túl késő lett volna. Persze azt a pofot én nem kértem, megelégedtem volna a pasival is, de ha ő nincs, akkor még mindig keresném az útat visszafelé önmagamhoz.

Találtam egy fickót, aki magamra emlékeztetett és minden beléképzelt vagy általa csinosan felöltöztetett jellemvonása maga volt a tökéletes férfi! Gyönyörű volt, minden nő álma, de soha nem mondtam meg neki, mert ez is a játék része volt. Ő sem dicsért soha, ettől még csökönyösebb voltam. Okos volt, nem tudtam soha hazugságon érni, a gyenge meséken kívül, amire végül vagy semmit nem reagáltam, vagy azt mondtam neki:
“- Te nagyon jó gyerek vagy..!” maximum csak éreztettem vele, hogy amit csinál, az nem tetszik és ő ezt mindig tudta! Tetszett, hogy érti akkor is, ha nem mondom, tetszett, hogy nem hagyott, ha éppen megorroltam rá, azért, mert pontosan tudtam mit csinál. Tetszett, hogy ha szomorú voltam, megpróbált feldobni és a jóvátétel nem a bunkósággal kezdődött, hanem azzal, hogy aranyosan tovább piszkált vagy mesélt valamit a semmiről, amíg el nem felejtettem miért is voltam csalódott miatta. Őszintén és nagyon-nagyon el akartam hinni a mesét, nem akartam felébredni, csak hagy szenvedjek még egy kicsit! Udvarias és nagyon érett gondolkodású volt, akiben láttam a jót, mert látni akartam és akitől jobban féltem, mint bárki mástól, mert még én is nehezen hittem el, hogy elég jó vagyok neki.

“- Tessék Ivett, kaptál egy pasit, akire látszólag mindig is vágytál! Megjött Mr. Tökély(talán), aki magadra emlékeztet, mert pont olyan elveszett mint te és akivel gondolatban már fényévekkel előrébb jársz, pedig nem is ismered! Mit kezdesz vele?” – tettem fel a kérdést saját magamnak és bár elméletben tudtam mit kellene tennem, a gyakorlatban mindig az ellenkezőjét csináltam. Mr. Grey karakteréhez hasonlóan, nagyon ügyesen meg tudott bújni a kitalált defektjei mögött, hiszen ez így volt kényelmes, plusz a csajoknál pont ez indítja be a “Kellesz nekem!” vagy a “Meg akarlak menteni!” mechanizmust. Valóban voltak problémái, de azok nem ezek voltak.

Sok embert láttam már sok olyan dologgal, ami nem volt egyszerű. Pasik is próbálkoztak már sok mindennel, a trükköket, a meséket és a háttérben zajló ügyeskedéseket már ismertem. Kiváló példa erre Aladár. Egyből vágtam mindent és csak egy dolog járt a fejemben: “Az Isten jó, mert adta, hogy ne vonzódjak hozzád. Ha vonzónak találnék benned bármit, hinni akarnék a mesének…egy darabig.”

Amikor azonban a tökéletes pasi kopogtatott az ajtómon talpig díszben, vak ugyan nem voltam, de vágytam rá és bevállaltam a játékot. Pontosan az empátiámat és a bizonytalanságomat használta fel ellenem. Én nem akartam megmenteni, nem akartam a kis dolgaiba belefolyni, én azt akartam, hogy ő mentsen meg engem! Magamban sem voltam biztos, benne meg még inkább nem! Nyilvánvaló volt, hogy le akar fektetni, nem kellett hozzá sok matek. Azt is tudtam, hogy nem én vagyok az egyetlen. Sőt, azt is vállaltam, hogy egy nagyon edzett fuckboy, aki lehet még jobban belém típor. Osztottam, szoroztam, majd arra jutottam: KELL! Hagyni akartam magam, mert legalább egy darabig úgy éreztem, hogy felsőfokon ízzik az élet körülöttem és a létezés érzésének én mindig függője voltam. Meg persze elég volt csak egy ilyen pasit kihagyni évekkel előtte, azóta is annyira bánom, hogy megfogadtam, többet nem hagyok ki egy fuckboy-t sem! Mondjuk, ha akartam volna sem tudtam volna.

Magamra emlékeztetett! Úgy gondoltam, el lehet nézni neki, hogy jobbra-balra kapdos a nők után, mert én is ezt csináltam, csak mértékletesebben és nem azért mert, nem akartam ész nélkül mindenkivel kefélni, hanem mert képtelen voltam rá. Egyrészt nem így neveltek, másrészt meg annyira azért nem akartam megölni a lelkem, hogy minden velem szembe sétáló pasit gondolkodás nélkül magamra rántsak, csak azért mert pénisze van. Így is sokkal több rossz döntést hoztam, mint kellett volna. Tényleg komolyan megpróbáltam, Isten látja lelkem, én is szerettem volna csak úgy használni és lenézni a pasikat, de nem ment. Szerettem volna érzéketlen pasifaló lenni, de azon kivül, hogy jól előadom, még csak közel sem állok hozzá.

Talán láttam mindent, láttam őt valójában, azt is, hogy nem sokat várhatok tőle és hogy még csak közel sem olyan gyönyörű kivül és belül, mint amilyennek gondoltam. Talán csak nem volt éppen jobb. Talán csak dugni akartam. Nem tudom.

A sok másnak feltett kérdésből végül egy lett, amit aztán magamnak tettem fel úgy igazán őszintén, mert úgy igazán fájt, amikor ismét csalódnom kellett:
– Ugyan mondd már meg, miért hagyod másnak, hogy mindezt megtegyék veled?!

Nem tudtam, de meguntam és meghúztam a határt.

Ha szeretnéd, hogy segítsek az önismerkedésben, kezdetnek szeretettel ajánlom az otthonról és egyedül is végezhető online önismereti tréningjeimetvagy foglalj időpontot egyéni coachingra, amelyet személyesen vagy online tartok. Várlak szeretettel!