Rajtam van a világ fájdalom. Nem tudom pontosan mi és hol fáj, de érzem, hogy a változás szele kezdett el fújni és ilyenkor felhánytorgatom magamban nem csak a tavalyi, de a tavaly előtti havat is. Mondjuk úgy, hogy ilyenkor jut eszembe lapátolni, holott már rég elillant a régi nyár.

Az unokanővéremmel az élet nagy dolgait vitattuk, amikor mondta, hogy meglátása szerint a mai lányok nagyon leadták a mércét.

–Azt mondod ilyen világot élünk? – kérdeztem, mintha nem tudnám.
–Ja. Robi is megmondta. A kiscsajok kőkemény eszközökkel harcolnak és kajak HARCOLNAK a pasikért. 
-Megszállt az ihlet. Ez lesz a következő Csivettka bejegyzés témája! – fején találtuk a szöget, elfogott egy érzés.
-Én még azt a világot élem, hogy értem harcoljanak. 
-Én is! – annak ellenére, hogy szeretek vadászni, azért hosszú távon szeretek elejtett vad lenni.
-Talán nem a klasszikus értelemben, de kapjam meg a visszajelzést, hogy oda meg vissza vannak értem. Nem arra gondoltam, hogy szétszívatom a pasi agyát és akkor is engem akar, de tegyen pár olyan gesztust, amiből kitűnik nekem (és nem a világnak, hanem nekem), hogy fontos vagyok neki. Persze nagyon jól tudom, hogy ha valakit nagyon akarok, meg tudom szerezni. De olyan jó lenne, ha engem akarna valaki és ne nekem kelljen először akarni. 

Ha valaki nem érti miről is van itt pontosan szó , lehet menten megsajnál vagy felháborodik, hogy két fiatal, gyönyörű nő hogyan tud ennyit síránkozni, mintha nem kellene a pasiknak. Nem arról van szó, hogy nem kellünk, hanem arról, hogy manapság már minden versenyképes pasi nagyjából tisztában van a versenyképességével, ezért nem igazán vadászik már senkire, csak hátradől és várja a punci esőt, ami mint a trópusokon minden évben rendszeresen monszun formájában meg is érkezik. Tisztában lévén tehát azzal, hogy a punci cunami úgyis eljő, és abban, ami nekik kell úgysem szenvednek hiányt, a mai versenyképes hímek nemes egyszerűséggel bármivel és bárkivel tudnak tüzet oltani.

-Uhhhh..Annyira jó, hogy ezt nem nekem kellett megfogalmazni. Pontosan ez volt a bajom, amikor egykor egy-két alkalommal menekülőre fogtam a dolgot. A srácok, akik nekem kellenek nagyon kapósak és amikor  nem érzem, hogy igazán különlegesnek tartanak akkor nem látom értelmét harcolni, mert ugyan kivel és minek? – mondtam nagy lelkesen.
–Pontosan. -helyeselt.
-Millió, millió gyönyörű nő szaladgál az utcán és ha ők csak a külső szépségig látnak, akkor pont annyi ideig tudnak szórakoztatni, amíg én őket. Ilyenkor mindig Mr. Talán jut az eszembe. Tudtam, hogy ha akkor nem adja tudtomra, akkor később sem teszi. Szép nőt lát és megy. – azért így utólag végig gondolva, az önbizalmam sem volt éppen a helyén, de ez már más kérdés.
–Arra vágyunk, hogy a belsőnket szeressék, úgy, ahogy mi tudjuk a belsőjüket szeretni.
-És szerinted ők nem tudják ezt a bizonyos belsőt szeretni, vagy csak nem akarják? – a millió dolláros kérdés.
-Nem tudom, szerintem tudják. Valószínüleg nem passzolunk. -tette hozzá.
–A “nem passzolunk” többnyire igaz, vagy idővel bebizonyosodik, de vannak dolgok, amik igazán el sem kezdődtek ahhoz, hogy így bele tudjunk törődni.

Pont aznap a villamoson sikerült elkapnom egy nem túl agyoniskolázott beszélgetés foszlányt egy tőlem kapásból 10 évvel fiatalabb társaságból. Egy srác magyarázott másik két srácnak és egy lánynak a tegnap esti buliról.
         “Mindenki mindenkivel smárolt tegnap este, de egyébként nem történt semmi..(szarkasztikus kuncogás.) Mi csak (a haverokkal) ültünk a kanapén, jön az egyik csaj, beáll elénk, elkezdi rázni a seggét. Két perc múlva jön a másik, nagy csöcsös, az meg azt kezdi el rázni. Utána jön a Brigi, fogja és beleül az ölembe..ott már lányok a lányokkal is smároltak, mindegy volt nekik.”

Szép. Ha van egy csapat tüzelő nőstény, akiknek a társaságába véletlenül belekeveredek, az én taktikám sokkal jobban beválik, mint az előbb felsorolt módszerek közül bármelyik. Ha a környéken tartózkodó egy vagy több hímtag kegyeiért próbál a sok veszett nőszemély harcba szállni, én kihúzom magam és a saját dolgommal foglalatoskodva leülök egy sarokba és várok. Néha a lassú víz partot mos elmélet a leghatásosabb. A srácok egójának egyből szemet szúr, hogy ott van az az egy, akit valamiért nem érdekel a ma esti pénisz osztás és ilyenkor sikerül kicsíkarni belőlük a szunnyadó vadász ösztönt. Utána pedig csak válogatni kell. Well done!

Ez a lehetőség azonban ritkán adódik, mert személyesen lehet előtte soha nem is találkozunk az illetővel amikor egy online beszélgetés váltás megkezdődik. Képek alapján egyébként is nehéz felkelteni az érdeklődésem, de ha van valami azokban a szemekben és le tudok szűrni még egy két dolgot a profilja alapján, akkor előbb vagy utóbb biztosan ráírok. Hiba lenne? Talán. Tekinthetjük a kezdeményezést bátorságnak, de ugyanakkor akár vesztes helyzetnek is, ha azt nézzük, hogy valószínűleg az imént elmesélt minta alapján online ugyanaz a fenék rázás zajlik a háttérben, annyi különbséggel, hogy mi erről nem is tudunk. Ilyenre már az elején jobb nem gondolni, mert a kicsit büszkébb, nem seggrázásról híres Nők méltósága nem engedi meg, hogy “harcba” szálljanak.

Hogy mit tesz mindeközben a férfi? Élvezi. Őszintén mi mást tehetne?! Nem lenne férfi ha nem használná ki a lehetőséget. Ismét csak a saját tapsztalaimból tudok példálózni. Az első ilyen srácot 21 évesen ismertem meg és akkor még annyira nem voltam otthon ezekben a játszmákban, hogy majdnem elvéreztem a csatatéren. Randynek hívták és egyetem mellett egy menő szórakozó helyen dolgozott, host fiú volt, azaz itató és szórakoztató legény. Álom munka egy versenyképes hímnek. Valahogy utána mindig olyan pasikba botlottam akiknek eszük ágában sem volt más értékek szerint szelektálni, vagy ha mégis, nem tartott sokáig. A Kisfiú például rajongott értem és többször tudtomra adta, hogy nem vágyik másra, de tudtam hogy millió lánnyal chatel és amikor a telefonját nyomkodta miközben velem volt, nem tudtam türelmes lenni vele! Nem az ő hibája volt, hogy egy előtte történt rossz tapasztalat miatt hajtottam el. A Kisfiú után következett a gyönyörű rosszfiú boci szemekkel, akivel meg azért voltam türelmes és próbáltam hinni a mesének, mert előtte pont nem voltam az. Szép lánc reakció, gratulálok magamnak! Mr. Talán az összes közül a kedvenc történetem, szerintem ő örül neki a legjobban, amiért ennyit szerepeltetem. Anno ő volt az első akinek megmondtam, hogy könyvet fogok írni ezekről a pasi témákról és talán ő is kap majd egy oldalt. Utólag végig gondolva egy egész fejezet lesz az övé.

Ő például tökéletesen ismerte azt a finom határt, ahol ügyesen meghúzódott fenntartva egyben az érdeklődésem és csillapítva minden női megérzésem arról, hogy ő aztán maximálisan kihasználja az adódott lehetőségeket. Amikor egyszer rákérdeztem tőle mikor volt utoljára nővel, legalább megmondta őszintén. Máskor abban volt őszinte, hogy csajjal van, a körítés volt csupán mese, de elnéztem neki, mert a Kisfiúnak nem.

-Egyébkééént, lehet hogy ők a maguk módján igenis sokat tesznek értünk. Ezen nem gondolkodtal még? – villant be hirtelen, amit egy kedvelt könyvben olvastam. – Mert nekem aminap azon forgott a fejem, hogy lehet hogy az adott személy magához képest éppen akkor rettentő sokat ad, de mivel nekünk nem ez a normális, megszokott, vagy éppen nem ezt várjuk el tőle, ezért kevésnek találjuk. –szegeztem megint a dolláros kérdést az unokanővéremnek. A barátom például a tökéletes pár és mindig hozzá hasonlítottam a teljesítményt. A barátommal egyébként ez a második felvonás és talán az általa felállított pelda miatt voltak mindig túl nagy elvárásaim.

Így folytattam:
–Mivel érzik, hogy kevesek, nem is nagyon szeretnének többet, mert soha nem tudnának ennél többet adni és ez megijeszti őket. Még akkor is ha ez bennük nem tudatosul, egyszerűen csak nyügössé válik számukra és már nem tesznek bele annyit. 
-Mivel van olyan, aki sokat ad pont ezért, bizonyos pasik lehet, hogy magukhoz képest sokat adnak, de nem érhetem be kevesebbel, mert akkor ott is mindig hiányozni fog valami. – okos válasz!

Erre egyébként a tökéletes megoldás a futár és a rózsa esete, amit a rosszfiús videóm végén ecseteltem. Lehet, hogy bizonyos dolgokat több embernél találsz csak, de attól még mindegyik kedves neked és a férfiakhoz hasonlóan te is több vasat tartasz a tűzben. Ekkor bezárul, majd elölről kezdődik ez az ördögi kör.

Nem tudom, hogy mit írhatnék csattanónak, tanulság ebből nagyon sok lehet. Azt már megtanultam, hogy senkire és semmire nem lehetek annyira hatással, mint magamra, ezért ha magamon segitek, akkor talán hozza tehetek egy kicsit ahhoz, hogy a régi rend visszaálljon. Egyáltalán, nem is vagyok biztos abban, hogy ez a régi rend rajtunk kívül hiányzik-e még valakinek, mert ugye a társadalmi norma és a normálisnak vélt dolgok is változnak.

Egy nő viselkedése a férfiak szemében nem csak az egyén viselkedését határozza meg, hanem átfogóan a nőkét, tehát mindenkire ráhúz egy általános sztereotípiát, amelyek miatt azok is szívnak, akik szeretnék ezt rövidebbre zárni, játszmáktól mentesre. A nők tolták el ezt az egészet abba az irányba, ami miatt most mindenki sír és a férfiakat okolja, holott ők csak élnek az általunk adott lehetőségekkel. Ha mindenki annyira nagy divat feminista, akkor gondoljon erre akkor is, amikor vadászik, mert a nő attól nő, hogy megőrzi a méltóságát és ezt nem csak akkor teheti, amikor egyenlő jogokért harcolva veri a mellét, hanem akkor is, amikor éppen próbál egy férfit az ujjai köré csavarni. Sőt, akkor csak igazán!

A bejegyzésben felhasznált képek forrása: Pinterest

Ha szeretnéd, hogy segítsek az önismerkedésben, kezdetnek szeretettel ajánlom az otthonról és egyedül is végezhető online önismereti tréningjeimetvagy foglalj időpontot egyéni coachingra, amelyet személyesen vagy online tartok. Várlak szeretettel!