A MÁV-os lány

A videóimban elmesélt sztorik pikantériája, hogy annyira ömlesztett az információ, hogy csak az hallgatja végig, akit igazán érdekel, így a szóban forgó főhősök remélhetőleg nem ismernek magukra. Az én pikantériám az, hogy van, hogy bizonyos életből vett példáim néha ugyanattól a személytől származnak, csak mivel mindent név nélkül mesélek, megőrizve ezzel a másik anonimitását, nektek valószínűleg ez pont úgy jön le, mintha én mindig mással szórakoznék. Lehet.

Legutóbbi ígéretem teljesítve, hoztam nektek egy nagyon aranyos ismerkedős történetet, amihez kapcsolódó videóm már elérhető a Youtube csatornámon!

 

A nyarak mindig csodálatosak, nem tudnék választani legjobbat közülük, mert mind nagyon jó és mindet imádtam úgy, ahogy volt! Minden nyárnak megvan a maga története, annak a nyárnak több is volt, de a legtanulságosabb mindközül Mr. Talán, aki bár első megérzésre nem nyári kalandnak indult, mégis az lett belőle.

Épp egy nappal azelőtt, hogy őt megismertem, készítettem el Nektek a „Miért nem tudod elfelejteni a srácot!” című videómat, mert kb. pont akkor lett elegem egy akkor már majdnem egy éves, gyerekes és szenvedős huzavonából, amit így utólag megélnék még százszor és ezerszer is, mert az is csudi jó volt! Persze ezt akkor nem így éreztem.

„Lapozzunk!” gondoltam és a kedvenc nyári ruhámban, égő pink rúzzsal a számon mentem el dolgozni, majd szálltam fel a vidékre tartó vonatra, mondván, ez egy új kezdet és egyébként is, minél szarabbul érzed magad, annál jobban kell kinézni! A MÁV nem a kiváló szolgáltatásáról híres és ezt aznap délután is sokadjára bizonyította. Valahol fél úton egy bő órát Maradtunk, Álltunk, és kíváncsian Vártunk, hogy vajon most melyik vezetéket lopták ki a fejünk felől. A telefonom természetesen merült, de valahogy sikerült életet lehelnem belé. A net szakadozott, de nagy nehezen meglestem mikor indulnak a vonatok Nyíregyházáról, mert az eredetileg tervezett csatlakozást már úgysem érem el. Sietve leszálltam és kerestem a csatlakozó vonatot, mindegy milyet, csak Záhony legyen ráírva, akkor már szó szerint sínen vagyok, ám rendre nem találtam. Fent a menetrendet hirdető táblán legközelebb csak este fél 11-re írt egy vonatot, ami pont az utolsó volt Kisvárda felé. Gyönyörű! Tökéletes! A k****…..! Szidtam, mint a bokrot, az ablaknál hosszú sor állt, gondolom a jegyek visszaváltása vagy a reklamációk miatt, engem meg annyira nem érdekelt ez a feszkó, hogy inkább elmentem a híres állomási gyrososhoz és megvacsoráztam. Akkor este pont úgy nézett ki a hely, mint egy igazi resti, a kis rózsaszín mindent láttató ruhácskámban, melltartó nélkül pont beleillettem a képbe.  Akadt is hirtelen udvarló, de ügyesen és bájosan leráztam mindet. A buszállomás egyik padján a vacsorámat fogyasztva azon gondolkodtam, jól jönne egy kis társaság, de a régi nyíregyházi ismerősök és barátok közül már nem beszélek senkivel. Végig pörgettem a listát a fejemben és jót nevettem a helyzeten, nem elég a vonat, még ez is! Akkor hirtelen eszembe jutott, hogy bakker van egy ultra helyes srác, akivel az egyik mondva csinált barátnőm ismerkedett, de hamar véget ért a dolog. A barátnőmnek azóta pasija van és összeköltöztek, bár nem örült akkor sem, mikor bekövettem a srácot instán, gondoltam ez már annyira a múlté, hogy nem fájhat egyikünknek sem, ha ráírok és megkérdezem tőle, hogy kijön-e hozzám egy kicsit dumálni. Végül is tök normális egy vadidegen srácra random ráírni, hogy szevasz, itt vagyok a városban, bár tudom, hogy a barátnőm pályázott rád, gyere ki dumálni, egy kis beszélgetés még senkinek nem ártott meg. Mindig tudtam, hogy nem vagyok százas és ezt szeretem többször is bebizonyítani magamnak, csak hogy el ne felejtsem.

-Szia 🙂 Érdeklődni szeretnék,hogy jól tájékozódtam-e, hogy nyíregyházi vagy?
-Szia 🙂 Kiválóan tájékozódtál. De Bp-en meg Debrecenben is sokat megfordulok.
-És most Nyíregyen vagy?
-Igen.
-Tudom meredek kérdés, de 22:48kor megy a vonatom haza és addig itt kell unni magam az állomáson, van kedved kijönni hozzám? (ezt már persze ilyen este tíz körül)
– Nem hiszem, hogy addig odaérek, de ha máskor ilyen van, kicsit hamarabb írj és megoldható.
-Rendben 🙂 nagyon spontán ötlet volt.

Őszintén szólva nem tudom mit gondoltam, Veresmarton talán tíz perc alatt kiérek bárhova, de ez azért csak egy nagyobb város…mindegy. Gondoltam, ha nem próbálom meg, bánni fogom, hogy kihagytam, mert inkább süljön el rosszul, mint hogy kihagyjam. Végig az járt a fejemben, hogy végre valami izgalmas, aminek semmi köze a múlthoz és nem is várok tőle sokat. Úgy voltam vele, hogy az ilyen szépfiúk úgyis csak max. elszórakoztatni tudnak, semmi több. Önző mód kicsit meg akartam simogattatni az egóm , aztán elfelejteni az egészet. Mikor mondta, hogy nem jön, már nem is érdekelt tovább, a beszélgetést sem szándékoztam folytatni.

– Szeretem a spontán dolgokat 😉 – folytatja, én meg mint aki magyarázatot követel, fostam még pár szót.
-Én is, ráadásul elvileg már otthon kellene lennem, de késett a vonat és hasonló kellemes élmények..:D
– És merre mész?
– Kisvárda, aztán Szabolcsveresmart. Ennyi idő alatt Kukutyinig elrepülök. 17:30 óta jövök és két éve nem vonatoztam, ezek után nem is fogok. Inkább maradok a fenekemen!
-Atyaég!
-Tudom! 🙂
-Sajnálom! Nincsenek rossz arcok? Legközelebb ha vonatoznál és sokat kell várni a csatlakozásra elmehetünk kajálni csak úgy spontán 😉

Szép mentés, még talán szimpatikus is, na meg tetszem is neki. Mire nem jó az Instagram?! Csodálkoztam. Folytattam a szófosást.

-Én is, de valahol jól jött, különben sosem merek írni neked. 🙂 Nézzük a jó oldalát! (Szerintem ezt magamnak mondtam.) Nincsenek rossz arcok, az egyik vasutassal még beszélgettem is, nagyon kedves ember. Szerintem nem fogok többet vonatozni, viszont enni szeretek, főleg ha kellemes a társaság. Szóval ezt a vonatozósdit hagyjuk ki belőle, a többiben benne vagyok. 🙂
– Abszolút megoldható. – válaszolta.

A beszélgetés kezdett igazán beindulni, az én telefonom meg kezdett igazán lemerülni. Kérdezte van-e Whatsuppom, de mivel túl sok olyan felület van, ahol el tudnak érni és túl sok az olvasatlan levelem, egy ilyen plusz applikációt sem tartok a telefonomon, ezért felajánlottam neki, hogy folytassuk iMessagen a történetet, ha neki is alma telefonja van, így megadtam neki a számom, amit nem szoktam ilyen könnyen, ezért még hozzá is tettem, hogy már alig vártam, hogy megtegyem… Persze! Nekem jó az insta is, úgyis merülök, úgysem jössz, úgyhogy már minden mindegy.

A történet igazán releváns része az előző videómra nézve az a pont, ahol megtaláltuk az igazi érdeklődést, amikor éreztem, hogy neki bejön, aki én vagyok és nekem is bejött, aki ő, a kezdetleges szépfiú gondolatokat és sztereotípiákat már el is felejtettem. A beszélgetés folytatása már nincs meg a telefonomban, mivel már nem is az a telefonom van és az üzeneteket memória hiány miatt mindig törölnöm kellett, ezért csak felidézni tudom a lényeget. Tisztán él az emlékeimben, hogy még egymás rendes nevét sem tudtuk biztosra, amikorra egész szépen sikerült bele melegedni a beszélgetésbe, így ő egész egyszerűen „Máv-os lány”-nak mentett el a telefonjában a számcsere után, ami aztán úgyis maradt. Eleinte tetszett, aztán mivel tudtam, hogy úgyis van pár Karen, Doris és Melissa, neki is kényelmesebb, ha inkognitóban maradok. Így már annyira nem tetszett.

– Mivel foglalkozol? – úgy emlékszem, mintha ő kérdezte volna előbb, ezt is csak azért gondolom így, mert még meg is jegyeztem magamban, hogy nincs kedvem ilyen nyomi cyber ismerkedéshez és bármennyire is szimpatikus volt, még mindig nem voltam benne biztos, hogy ez a pár online üzenetváltás köztünk hosszúra fog nyúlni.

Részletekben és derengve tudtam róla pár dolgot, amit még anno a barátnőmtől hallottam, így én is visszakérdeztem:
-És te tanulsz?
-Igen, a Debreceni Egyetemre járok, jogot tanulok, ez az utolsó félévem és végre elfelejthetem.

Okos fiú, szép eredmény, de már akkor éreztem (vagy csak magamnak generáltam, nem tudom), hogy ez a srác bizony, úgy ahogy sokan mások közülünk, nem szereti, amit tanul és a jog éppen azoknak sem egyszerű, akik szeretik. Pont ezelőtt nemrég beszélgettem egy szívemnek szintén kedves sráccal, aki szintén jogot tanul, akkor volt első éves a Pázmányon itt Pesten, és meggyőződésem, hogy az anyja nyomására csinálja és játssza a mintagyereket. Ő például miután mondta, hogy mit tanul, kitért arra, hogy a jog ezen meg ezen ágát kedveli kiváltképp és majd azzal szeretne foglalkozni. Szerintem ő elhitte, én nem. Ebből merítve tehát, gondoltam, ha Mr. Talán mégis szereti, amit tanul, még mielőtt el kezdem szapulni a jogot, gondoltam megkérdezem tőle, hogy szereti-e.

-És szereted?
-Őszintén?! Nem!! Utálom, mint a szart, de most már megcsinálom, ha eddig eljutottam, kitartok.
Lehet, ez is csak a taktika része volt, utólag már úgyis mindegy, pont jól jött, ugyanis itt éreztem,
hogy most ki tudok lépni a sablon közhelyből és kíváncsi voltam, hogy velem tart-e.
És mikor volt utoljára olyan, hogy valamit igazán magadért csinálsz?

Akár egy filmet is lehetne ebből forgatni, na nem azért mert annyira mesés volt, hanem mert pont itt merült le a telefonom és ez olyan Murphy. Épp Sóstón járt a vonat, tudtam, hogy ez hosszú hazaút lesz. Hosszú idő után végre izgultam és a szunnyadó remény ébredni látszott, hogy végre találtam egy srácot, akivel beszélgetni is lehet. Alig vártam, hogy áramhoz jussak és csak reménykedtem benne, hogy nem alszik el. Aznap és másnap is hajnalig beszélgettünk, nem sokkal utána telefonon is felhívott. Az a telefonhívás is elég emlékezetes volt, mert emlékszem mérges voltam rá, mert másnap már próbálta szexuális irányba terelni a dolgokat, finoman és óvatosan, egyből leesett és nagyon utáltam, amiért ezt a reményt hamar szét is oszlatta. Amikor elolvasva nem reagáltam semmit az üzenetére, gondolt egyet és felhívott. Tudta jól, hogy ez megpuhít, igaza volt.

Utólag elmesélte, bár nem lehet tudni, mikor mondott igazat és mikor taktikázott a mondanivalójával, amikor az ominózus üzenetem után eltűntem (nyilván, mert lemerült a telefonom) kicsit izgult, hogy a válasszal nem mondott-e valami hülyeséget, mert neki is felkeltettem az érdeklődését. A válasz egy értelmes férfi válaszára vallott, aki hajlandó velem normális beszélgetésbe bonyolódni, ami nagyon tetszett, így ezeket a beszélgetéseket sokszor megismételtük még. Néha kicsit sajnálom, hogy nem tartanak azóta is.

A bejegyzésben oly sokszor emlegetett új videómat se felejtsétek el megnézni, nem csak az ismerkedésre adok tippeket, hanem azt is elmondom, hogyan tudjátok felállítani a saját határaitokat másokkal szemben, hogy afféle normális udvarlást csikarjatok ki a pasikból a mai csúúúnya, rossz, de lehetőségekkel teli világban!

 

Tags from the story
,

5 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.